Makszin Imre
egyetemi docens
(Magyar Testnevelési Egyetem,
Testnevelés-elmélet és Pedagógia Tanszék)
Forrás: KALOKAGATHIA, 1997. 1-2. sz.

Szakterületünkön a prevenció és a korrekció sajátos módon a gyógytestnevelés fogalomköréhez kapcsolódott és kapcsolódik ma is. Így él a köztudatban, így gondolkodnak a testnevelő tanárok. Miért fontos foglalkozni ezzel a kérdéssel? Ezt a tanulóifjúság egészségi állapota indokolja, amelyen belül pedig a legtipikusabb probléma a testtartási hibák (deformitások) elképesztő mértéke, amely az iskola befejezésével nem javul, hanem súlyosbodik a felnőtt életszakaszban. (Egyetlen adat: 370 megvizsgált középiskolai tanuló közül 17-nek strukturális gerinchibája, 228-nak pedig funkcionális tartáshibája volt.)

A tartáshiba régtől fogva központi problémája a fiatal korosztálynak, de a felnőtteknek is. A hazai és a nemzetközi irodalom is arról tudósít, hogy drasztikusan emelkedik a mozgásszervi megbetegedések száma, nem várt mértékben és ütemben. Ausztriában például 1970-ben az egészségügyi kiadások 8,8%-át fordították mozgásszervi betegségek kezelésére, 1991-ben viszont 20,1%-át, amelyből 65%-ot a gerincbetegségek tettek ki! A hazai adatok is ehhez hasonlóak.

A mozgásszervi betegségek, az orvostudomány mai állása szerint nem gyógyíthatók meg, csak javíthatók, viszont megelőzhetők!

Mint láttuk, az említett középiskolai adatokban a gerincproblémák két csoportja: a strukturális és funkcionális hibák fordulnak elő. Tudjuk, hogy a funkcionális hibák azok, amelyeket megelőzhetünk! Másként ezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a helyes testtartás kialakítása, azaz a funkcionális gerincbetegségek megelőzése, a prevenció a testnevelő tanárok feladata. Amennyiben ez így van, akkor a testnevelési tanterveknek tartalmaznia kell azokat a gyakorlatokat, feladatokat, amelyek a helyes testtartás kialakítását szolgálják. A helyes testtartás kialakítását az általános iskolában kell elkezdenünk, amikor a gyakoroltatással megfelelő szokásokat alakíthatunk ki.

Az érvényben lévő általános iskolai tanterv viszont nem tartalmaz, még csak az utalás szintjén sem, a helyes testtartásra vonatkozó ismeret-, gyakorlatanyagot. A NAT a 6. évfolyam követelményei között "könnyített és gyógytestnevelés" téma körben azt írja elő, hogy a tanuló "ismerje a helyes testtartás, a légző-, és keringési rendszer fejlesztését szolgáló gyakorlatokat". Ezt is a "minimális teljesítmény" szintjén követeli a tanulóktól. Majd a 10. évfolyam esetében ugyanitt, a "könnyített és gyógytestnevelés"-nél szerepel: "a 6-8. évfolyam során elsajátítottakra alapozva a tanulók egyéni gyakorlataikat pontosan hajtsák végre, a korosztályuknak és állapotuknak megfelelő szériaszámmal és speciális szerekkel". Minimális teljesítményként pedig elvárja, hogy "alakuljon ki a deformitás kompenzálását segítő izomfűző". Készüljön fel az iskola elhagyása után otthoni "önkarbantartásra". ^[1]

Az érvényben lévő középiskolai tanterv első osztályánál találunk egyedül ki emelten megfogalmazott "Testtartást javító és képzési gyakorlatok", illetve "Munkaártalmakat megelőző és ellensúlyozó gyakorlatok" című fejezeteket. Tartalmukat tekintve a következőket írják elő: "Útmutatások az otthoni egészségügyi testedzés hez: az egész szervezet felfrissítésének, megmozgatásának szükségessége és módszere. A bemelegítés fontossága és módszere." A második, vagyis a "munkaártalmakat megelőző..." fejezet már konkrétabb, mivel itt szerepelnek: lábboltozat süllyedése ellen ható és boltozaterősítő gyakorlatok; a lábfej kifelé fordulása ellen ható gyakorlatok; alsóvégtag-, csípő-, gluteuserősítő gyakorlatok; kyphosis, skoliosis ellen ható gyakorlatok ; mellkasfejlesztő gyakorlatok; gazdaságos légzést elősegítő gyakorlatok; hasizom, csípőhorpaszizom, valamint mély és felületes hátizmot erősítő gyakorlatok". ^[2]

A leírtakból két lényeges következtetés vonható le:

• A helyes testtartás kialakítására vonatkozó tantervi előírások nagyon szegényesek, jelentéktelenek.
• A helyes testtartást a NAT a "könnyített és gyógytestnevelés" kategóriába helyezi, míg a jelenleg még érvényes tanterv a törzsanyag "képességfejlesztő gyakorlatok" fejezetébe.

Az itt leírt dichotómia olyan jelenségre utal, amely mögött szakmai kérdések tisztázatlansága húzódik meg. Nevezetesen a címben megfogalmazott kérdésre adott válaszok különbözősége. A 2. pontban leírtak szerint látható, hogy a NAT a "könnyített és gyógytestnevelés", míg az 1978-ban készült és még érvényben lévő tanterv helyénvalóan az egészséges tanulóknak szóló "képességfejlesztő gyakorlatok" között jelöli meg a helyes testtartás kialakítását.

A címben feltett kérdés mellett egy másikat is megfogalmazhatunk, amelyet a jelzett kettősség involvál: "kinek a feladata a prevenció?". A válasz nagyon egyszerűnek tűnik, hiszen mindannyian azt válaszolnánk, hogy a feladat a testnevelő tanároké, de az egészséges tanulókat oktatóké, vagy a gyógytestnevelőké? A NAT és a tantervi anyag kettősége nem oldja meg ezt a problémát.

Véleményünk szerint a testnevelő tanárok képzési programja és az érintett tantárgyak programjai adnak erre elfogadható választ.

A tanárképzés programjában a képességfejlesztést (amely az 1978-as tanterv egyik fejezete, és itt szerepel a helyes testtartás!) a gimnasztika tantárgyban alapozzák meg. Vajon mekkora szerepet kap a képzésben ennek a feladatnak - helyes testtartás kialakítása - a megoldása, amely egyben alapja minden sporttevékenység technikailag helyes és "sérülésmentes" folytatásának is?

A mai hivatalos tananyagot a Kerezsi-féle gimnasztika tartalmazza, amely logikus rendbe gyűjti az úgynevezett szabadgyakorlati alapformájú szabad-, kéziszer-, társas-, pad-, bordásfal-, valamint természetes gyakorlatokat. A tankönyv a következőképpen fogalmazza meg a gimnasztika feladatát: "... feladata a testi képességek fejlesztésével, valamint az akarati és jellemtulajdonságok nevelésével együtt a mozgásszervek (izmok, inak, csontok, ízületek) általános képzése és tökéletesítése, a mozgáskoordináció alapjainak elsajátítása, az életfontosságú mozgáskészségek kifej lesztése. A gimnasztika tehát a sokoldalú foglalkoztatást és képzést segíti elő, továbbá megadja azt az alapot, amely a képességek és készségek fejlesztéséhez, tökéletesítéséhez szükséges". ^[3]

A torna anyagához tartozó gimnasztika a funkciók szerinti felosztás értelmében az előkészítő gyakorlatokat jelenti, lásd a felsorolást az idézetben, de ezek között a helyes testtartás nem szerepel.

Az idézetet követően a tankönyv nagy részletességgel és gazdag példa anyaggal tárgyalja az egyes korábban felsorolt gyakorlatformákat. A meghatározó izmok, ízületek működésének sajátosságát a hatást kiváltó csoportosítás szerint (nyújtó, erősítő stb. hatások) ismerteti, de ez nem terjed ki az izmok megnevezésére, a működésük okozta hatások ismertetésére, a hatások sajátosságaira azok általános megnevezésén kívül. Mintha a gimnasztika immanens része lenne a helyes testtartás kialakulása anélkül, hogy erre egyetlen szóval is utalna, vagy tudatosítaná, hogy a helyes gyakorlatvégzés ezt eredményezni fogja.

Mindannyian, akik tanultuk ezt a gimnasztikát, s tanítottuk éveken, évtizedeken át és tanítjuk ma is, pontosan tudjuk, hogy elsősorban a nagy izomcsoportok erősítésére, nyújtására koncentrál, és nem irányul a testtartásban meghatározó szerepet játszó izomcsoportok, elsősorban a medence megfelelő állását biztosító izmok speciális képzésére.

Mi lehet erre a magyarázat? A Gárdos M. - Mónus A.: Gyógytestnevelés cí mű TF-tankönyv 1982-es kiadásában a következők olvashatók: a gyógytestnevelés "olyan oktatási-nevelési folyamat, amely a betegségek megelőzésében és gyógyításában fejti ki hatását" (Punyi, 1959.), majd "A gyógytestnevelés az a tudományág, amely a testnevelés módszereinek felhasználásával, a betegségek megelőzésére és gyógyítására alkalmas" (Nemessuri, 1965). ^[4] (A dátumokra fontos odafigyelni, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy az idézeteket az 1991-ben változatlanul utánnyomott 1982-es 2. kiadásból vettük.)

Egyszerűen kiszámítható, hány testnevelőtanár-generáció került ki a TF-ről ezzel a szemlélettel, közöttük a cikk szerzője is, annak ellenére, hogy a szerzőpáros tankönyve további részében ezt írja: "A gyógytestnevelés célja és feladata..., hogy hozzájáruljon a szerzett vagy veleszületett betegség következtében kialakult egészségi állapot helyreállításához, azaz gyógyításához, rehabilitációjához". ^[5] Ez így leírva először a tankönyv első kiadásában 1976-ban jelent meg! Ismét fontos a dátum, hiszen az iskola alapítási éve 1925. Eddig a korábbi idézetek éltek és hatottak, magya rán a prevenció kiemelten gyógytestnevelési feladat volt. Így élt a szakemberek tudatában, ennek alapján folyt a testnevelő tanárok képzése, és semmi okunk hiányolni a prevencióra irányuló kiemelt figyelmet a gimnasztika tantárgyból.

A gyógytestnevelés értelmezései ellen egyedül Czirják (1965) ^[6] emel szót, amikor azt hangsúlyozza, hogy a prevenció elsősorban az általános testnevelés jellemző jegye. A gyógytestnevelés elsődleges szerepe a helyreállításban, a rehabilitációban van. De Czirják egyedül maradt véleményével, és az 1976-ban megjelent Gyógytestnevelés helyes szemléletével még a mai napig sem törte át a tradicionális gondolkodásmódot és gyakorlatot. Ennek következtében a gimnasztika, mint láttuk, továbbra sem foglalkozik tudatosan és hangsúlyozottan prevenciós hatású gyakorlatok oktatásával, a tanulóifjúság gerincdeformitásai pedig a testnevelők jóvoltából és közreműködésével egyre ijesztőbb mértéket öltenek.

Olyan szakmai feladatról van tehát szó, amelyet az egyetem minden tanszékének együtt kellene elvégezni. Egy több évtizedes szemlélet megváltoztatása és annak tudomásulvétele, elfogadása, magyarul a tantárgyi programokba foglalása csakis együttes erőfeszítéssel oldható meg.

A feladat megkönnyítése érdekében a Testnevelés-elmélet és Pedagógia Tanszék a Magyar Gerincgyógyászati Társasággal karöltve egy olyan vizsgálatba kez dett, amely eredményeivel kíván a prevenció-korrekció kérdésre pontos választ adni. A vizsgálati eredmények remélhetően meggyőzik a gimnasztika oktatóit a tartalmi anyag átformálásának szükségességéről.

Mit tartalmaz és mire irányul a nevezett vizsgálat? A dolgozat elején vázolt elszomorító statisztika tettekre késztette a reumatológus, ortopédiai szakorvosokat és gyógytornászokat, hogy javítsanak a drasztikusan romló helyzeten. Megkeresték a testnevelő tanárokat, és közös erővel egy olyan programot dolgoztak ki, amelynek valódi hasznosságát csak nehezen lehet jelenleg felbecsülni, azonban nagyon reménykeltőnek tűnik.^[7] A lassan az egész országot átszövő program lényege, hogy olyan kapcsolatrendszer jöjjön létre, amely a hazánk legtávolabbi pontjain élő iskolások számára is lehetővé teszi, hogy a szükséges, szakmailag (anatómiailag, fiziológiailag) hibátlan gyakorlatokhoz hozzájussanak. Ez csak a tanítók, tanárok révén lehetséges. Döntő kérdés a tanárok ismeretanyaga, tapasztalata az adott problémakörről, vagyis a helyes testtartásról, annak kialakításáról.

A gerincgyógyászati társaság kidolgozta a biomechanikailag helyes testtartás kialakításához szükséges izomerő és izomnyújthatóság gyakorlatait, valamint az azok ellenőrzésére vonatkozó teszteket. Ezen tesztek segítségével a vizsgálathoz csatlakozó iskolák felmérhetik a tanulók aktuális erőállapotát, valamint az izmok nyújthatóságának mértékét (lásd az 1. mellékletet).

A felmérést követően a testnevelési órák gimnasztikai anyagába (az óra bevezető részébe) beépíthető gyakorlatokat állítottunk össze (lásd a 2. mellékletet), amelyek alkalmazása, gyakorlása eredményeként, feltételezésünk szerint, javulnia kell a tanulók testtartásának. A gyakorlatanyag ajánlott csoportosítását is megadtuk heti két és három testnevelési óra esetében (lásd a 3. mellékletet). Ehhez kapcsolódik még az iskolapadban végezhető gyakorlatok csoportja is, amennyiben tornatermi lehetőségek nem adottak a fejlesztéshez (lásd a 4. mellékletet). ^[8]

A koncepció lényege, hogy a tanulók érési, fejlődési folyamatának korai időszakában megfelelő gyakorlatokkal megelőzze a funkcionális gerincproblémák (pl. a hanyag tartás) kialakulását, valamint javítsa a strukturális betegségeket (scoliosis, Scheuermann-betegség, a csigolyák fejlődési rendellenességei stb.).

A vizsgálatban részt vevő tanárok számára gyakorlattal egybekötött felkészítéseket tartottunk, és tart folyamatosan az orvos-gyógytornász szakembercsoport. Fontos eleme ennek a felkészítésnek, hogy mindegyik testnevelőtanár-képzéssel foglalkozó felsőoktatási intézmény, még a tanítóképzők is kapcsolódjanak a folyamathoz, hogy a végzett tanárok minél előbb ezen ismeretek birtokában folytassák oktató-nevelő-egészségvédő munkájukat.

Mi a TF-en komoly lemaradásban vagyunk, mivel ezeken a felkészítéseken, amelyeket itt már három-négy ízben is lebonyolítottunk vezetőtanárok, hallgatók és külső érdeklődők számára, sem a Torna Tanszék, sem pedig az Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék munkatársai nem vettek részt. (Meghívást minden alkalommal kaptak!) A tantárgyi programokban, elsősorban a gimnasztika esetében, a mellékelt gyakorlatanyag minél gyorsabb megjelenítése lenne célszerű és nagyon hasznos, a kedvező eredmények eléréséhez. Pontosan fogalmazva ez azt jelenti, hogy a gimnasztika tantárgy hagyományos tartalma mellett döntő jelentőséget kell kapnia a helyes testtartást biztosító gyakorlatanyag részletes ismertetésének, elsajátíttatásának a tanárjelöltekkel. Így válna lehetővé, hogy a testnevelési órák bevezető részében végbemenő, a szervezet úgynevezett általános és speciális előkészítése minden alkalommal tartalmazná az eddig nagyon hiányzó gyakorlatokat. A gimnasztikáról való gondolkodásunkban ez jelentené a szemléletváltozást, és hozna gyors, kedvező eredményt a magyar fiatalok gerincbetegségeinek visszaszorításában.

A feladat nem egyetlen tanszék feladatkörébe tartozik, hanem a legfelsőbb egyetemi vezetés szintjén követel megoldást, az összegyetemi képzésre érvényes hatókörrel. Remélhetőleg ez a felismerés gyors intézkedéshez vezet, és meghozza a remélt eredményeket.

1. melléklet

Az ellenőrzést szolgáló speciális gyakorlatok

• Az állás-guggolás viszonyának vizsgálata az erő és a rugalmasság szempontjából.
• A váll, vállöv erő- és nyújthatósági vizsgálata.
• A hát és a csípő feszítőizmainak erő vizsgálata.
• A has izmainak felülről indított erővizsgálata.
• A has izmainak alulról indított erő vizsgálata.
• A comb elülső izmainak erővizsgálata.
• Az ágyéki gerinc előrehajlításának vizsgálata.
• Az ágyéki gerinc hátrahajlításának vizsgálata.
• Az alsóháti és ágyéki gerinc csavarodásának vizsgálata.
• A comb és a lábszár hátsó izmai nyújthatóságának vizsgálata.
• A csípőt hajlító izmok nyújthatóságának vizsgálata.
• A csípőízület nyújtási képességének vizsgálata.

Útmutató az ellenőrző gyakorlatok elvégzéséhez

Az izomerőt ellenőrző gyakorlatokat háromszor kell elvégeztetni, és mindvégig fi gyelni kell arra, hogy a tanuló minden ismétléskor egyformán végezze a gyakorlatot. A gyakorlatokat ismétlésenként 3 másodpercig kell kitartani. Kivétel az 1. és a 6. számú ellenőrző gyakorlat. Az 1. számú gyakorlatot háromszor, ismétlésenként 10 másodpercig (5-5), a 6. számú gyakorlatot pedig egyszer, 30 másodpercig kitartva kell végeztetni.

Az izom nyújthatóságát ellenőrző gyakorlatokat egyszer kell elvégeztetni, az első végtag gyakorlatait oldalanként külön-külön. Fontos, hogy a tanulók lassan, nyugodtan, ellazított izmokkal végezzék ezeket a gyakorlatokat, (egy gyakorlatot 6 másodpercen keresztül).

A tesztlap kitöltése: a tanár feladata a teljesítménynek megfelelő pont megjelölése. Ha a tanuló képes a gyakorlat pontos elvégzésére, az egyes pontot, ha nem képes, a kettes pontot jelöljék.

2. melléklet

Az izmok erejét és nyújthatóságát fejlesztő speciális gyakorlatok

• A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben.
• A nyak- és vállövi izmok gyengülésre hajlamos részeinek erősítése, és a zsugorodásra hajlamos részek nyújtása.
• A mély hátizmok és a csípő feszítőizmainak együttes erősítése.
• A hasizmok egyes részeinek erősítése (az egyenes hasizom alsó és felső szakaszának, illetve a külső ferde, belső ferde hasizmok elülső és oldalsó részeinek erősítése).
• Az alsó végtag antigravitációs izmainak erősítése (a négyfejű combizmot kiemelve).
• Az ágyéki és a háti gerinc előrehajlításának fokozása a mély hátizmok nyújtásával.
• A gerinc hátrahajlításának fokozása (a has- és a csípőhajlító izmok nyújtása).
• Az alsóháti és ágyéki gerinc csavarodásának fokozása (a mellizmok nyújtása, a combközelítő izmok és a combpólyafeszítő izom nyújtása, a ferde hasizmok nyújtása és erősítése).
• A comb és a lábszár hátsó izomzatának nyújtása.
• A csípőízület mozgékonyságának fokozása és hajlító izmainak nyújtása.
• A helyes testtartás kialakítása, tudatosítása rávezető gyakorlatokon keresztül.

Útmutató a fejlesztő gyakorlatokhoz

A gyakorlatsor beállító, megéreztető gyakorlatokkal kezdődik. Ezt követik a fejlesztő gyakorlatok, amelyek előkészítő és célgyakorlatokból állnak. Végül az utolsó gyakorlatsor a beállítás tudatosítását szolgálja.

A fejlesztő gyakorlatoknál a háromszori ismétlés ajánlott. Az alsó végtagi gyakorlatokat ismételjük mindkét oldalra külön-külön háromszor.

 

3/a. melléklet

Heti három testnevelési óra esetében

Hét	Óra	Gyakorlat
1.	1.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A nyak- és vállövi izmok gyengülésre hajlamos részeinek erősítése, zsugorodásra hajlamos részeinek nyújtása.
	2.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A mély hátizmok és a csípő feszítőizmainak együttes erősítése.
	3.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A hasizmok egyes részeinek erősítése.
2.	1.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. Az alsó végtag antigravitációs izmainak erősítése (a négyfejű combizmot kiemelve).
	2.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. Az ágyéki és a háti gerinc előrehajlításának fokozása, a mély hátizmok nyújtásával
	3.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A gerinc hátrahajlításának fokozása. (A has- és a csípőhajlító izmok nyújtása.)
3.	1.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. Az alsóháti és ágyéki gerinc csavarodásának fokozása (a mellizmok nyújtása, a combközelítő izmok és a combpólyafeszítő izom nyújtása, a ferde hasizmok nyújtása és erősítése).
	2.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A comb és a lábszár hátsó izomzatának nyújtása.
	3.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A csípőízület mozgékonyságának fokozása és hajlítóizmainak nyújtása.
4.	1.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A helyes testtartás kialakítása, tudatosítása rávezető gyakorlatokon keresztül.

 

 

3/b. melléklet

Heti két testnevelési óra esetében

Hét	Óra	Gyakorlat
1.	1.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A nyak- és vállövi izmok gyengülésre hajlamos részeinek erősítése, zsugorodásra hajlamos részeinek nyújtása.
	2.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A mély hátizmok és a csípő feszítőizmainak együttes erősítése.
2.	1.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A hasizmok egyes részeinek erősítése.
	2.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. Az alsó végtag antigravitációs izmainak erősítése (a négyfejű combizmot kiemelve).
3.	1.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. Az ágyéki és a háti gerinc előrehajlításának fokozása, a mély hátizmok nyújtásával
	2.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A gerinc hátrahajlításának fokozása. (A has- és a csípőhajlító izmok nyújtása.)
4.	1.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. Az alsóháti és ágyéki gerinc csavarodásának fokozása. (A mellizmok és a combközelítő izmok nyújtása, a ferde hasizmok nyújtása és erősítése.)
	2.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A comb és a lábszár hátsó izomzatának nyújtása.
5.	1.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A csípőízület mozgékonyságának fokozása és hajlítóizmainak nyújtása.
	2.	A helyes testtartás megéreztetése álló helyzetben. A helyes testtartás kialakítása, tudatosítása rávezető gyakorlatokon keresztül.

 

4. sz. melléklet

Iskolapadban végezhető gyakorlatok

Irodalom

[1] Nemzeti Alaptanterv. Testnevelés és sport. MKM. Budapest. 1995. 254., 259. p.

[2] Gimnáziumi nevelés és oktatás terve. Tankönyvkiadó. Budapest. 1978. 523. p.

[3] Kerezsi E.: Torna III. Sport. Budapest. 1979. 7. p.

[4] Gárdos M. - Mónus A.: Gyógytestnevelés. Budapest. 1991. 29. p.

[5] Uo. 30. p.

[6] CzirjákJ.: Testneveléselmélet. Budapest. 1965.

[7] Makszin I. - Somhegyi A.: A Magyar Gerincgyógyászati Társaság és a testnevelők konferenciája a prevencióról. Testnevelés- és sporttudomány, 1996. 2. 43-44.

[8] Somhegyi A. - Gardi Zs. - Feszthmer A. - Darabosné T. I. - Tóthné S. V.: Tartás, korrekció. Magyar Gerincgyógyászati Társaság. Budapest. 1996.