Fontos kérdés, hogy a könnyített és a gyógytestnevelés miként valósul meg, milyen lehetőségük van a gyógyúszásra a középiskolásoknak. A könnyített testnevelés re vonatkozó kérdésre az iskolák közel 93%-a válaszolt. A válaszadó iskolák 82,6%-a tanórai integráció keretében, differenciált óraszervezéssel, egyénre szabott feladattal oldja meg a könnyítésre szoruló gyerekek testnevelését. Ebben semmi új nincs, mert hagyományosan így oldódott meg a tanórai könnyített testnevelés. Úgy tűnik, hogy az utóbbi évtizedben egyre nagyobb igény van a könnyített testnevelésre szoruló gyerekek külön csoportban való foglalkoztatására, amelyet az iskola órarend szerint, intézményen belüli integrációval old meg (17,4%). E vonatkozásban élen jár szakközép- és szakiskola 23,1%-kal és a szakközépiskola 20,7%-kal. A válaszadó gimnáziumok 89%-a a tanórai integrációt választja a könnyített testnevelés megoldásakor.

A közoktatásról szóló törvény, szakszolgálatokon belül heti három órát biztosít a gyógytestnevelésre . A számok azt mutatják, hogy középfokon is egyre több iskola van, amelyik intézményen belüli integrációval oldja meg a gyógytestnevelést: a válaszadó iskolák 45,6%-a. Ezt a megoldást leginkább a 4 évfolyamos gimnáziumok választják (31,3%). A szakiskolák (a válaszadó szakiskolák 66,7%-a), és azok az iskolák, ahol kevesebb gyerek szorul erre az iskolai szolgáltatásra, az iskolafenntartó önkormányzat felelősségével területileg oldják meg a tanulók gyógytestnevelését (54,4%). Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden rendben is van. A következő kérdésre adott válaszból az derül ki, hogy a gyógytestnevelésre utalt fiatalok közel 23%-ának nem megoldott a gyógytestnevelése. A felmérésből nem derül ki, mi az oka annak, hogy a tanulók ezt, az egészségük, testi deformitásuk romlását megakadályozó, az esetek egy részében helyreállító iskolai szolgáltatást nem veszik, vagy nem tudják igénybe venni. Ennek felderítésére a jelenleginél egy célirányosabb vizsgálatra lenne szükség. Mint ahogy arra is, mi az oka annak, hogy a gyógytestnevelésre utalt tanulók 40,4%-ának nem megoldott a gyógyúszás a. A gyógyúszásra utalt szakiskolai tanulók 61%-a nem vesz részt uszodai foglalkozáson. További vizsgálatra lenne szükség ahhoz, hogy ennek az okát meg lehessen állapítani. A fiatalok mindössze 59,6%-a tudja igénybe venni a gyógyúszást, mint iskolai szolgáltatást. Legkedvezőbb helyzetben a szakközépiskolások (76,7%) és a 4 osztályos gimnáziumok gyógytestnevelésre utalt tanulói vannak, akiknek a 63%-a részesülhet a speciális úszásgyakorlatok gyógyító, testi és szervi panaszokat csökkentő hatásából.

Az iskola testnevelés és sport szolgáltatásának színvonala, szakszerűsége függ az egészségügyi szűrés rendszerétől is. Jogszabályok biztosítják a tanulónak azt a jogát, hogy egészségi állapotának megfelelően részesülhessen az iskola ez irányú szolgáltatásából, hogy az iskola hozzásegítse egészséges testi és szellemi fejlődéséhez. A számadatok azt igazolják, hogy a tanulók 91,6%-a átesik az egészségügyi szűrővizsgálatok rendszerén. Iskolatípusok szerint vizsgálva az adatokat, megállapíthatjuk, hogy a szakmai képzési célú iskolákban jobban működik a rendszer, mint a gimnáziumokban. Minden bizonnyal a szakképző iskolák pályaalkalmassági vizsgáit is figyelembe vették a válaszadó iskolák, amely ugyan nem egészségi besorolásra speciális vizsgálati forma, de az esetleges szervi rendellenességek és a testi deformitások felszínre kerülnek.

1. ábra
Az egészségügyi szűrés rendszere iskolatípusokként

Ugyancsak a szakirányú képzési formában jobb a gyógytestnevelésre utalt gyerekek rendszeres szakorvosi felügyelete, és a testnevelési órán mért motoros próbák adatai után is a szakközép- és szakiskolai képzési formát működtető iskolák orvosai a legérdeklődőbbek. A felmérésből az is kiderül, hogy a tanulók 8,4%-át nem szűrik, ezek szerint nem sorolják egészségi állapotának megfelelő (hagyományos, könnyített vagy gyógytestnevelési) testnevelési csoportba. Ezeknek a gyerekeknek sérül a joguk, nő a foglalkozást vezető tanító vagy testnevelő tanár, ezen keresztül az iskola felelőssége, és csorbul a testnevelő tanár munkájának a szakszerűsége, nevezetesen az, hogy „mindenki kapja meg azt, ami neki (képességei és igényei szerint) jár.” Íme egy példa arra, hogy a közoktatás, benne az iskola olyan hierarchikus rendszer, melynek horizontális rendszerkapcsolatai vannak, s ezek a rendszerek is befolyásolják a közoktatás, helyi viszonylatban az iskola hatékonyságát, ez estben szolgáltatási rendszerét.

Az egészségügyi szolgáltatás szakszerűsége más vonatkozásban is befolyásolja az iskolai szolgáltatások szakszerűségét. A gyógytestnevelő tanárhoz orvosi javaslatra kerül a tanuló. A gyógytestnevelő tanár megtervezi a gondjára bízott tanuló gyógytestnevelését. A rehabilitáció eredményessége, a változások kimutatása orvosi feladat. Az orvos szakvéleménye alapján, ha szükséges, a gyógytestnevelő tanár változtat a korábbi tervén, ismét a tanulóra szabja a feladatokat, az otthoni gyakorlási anyagot. Következésképpen, a precíz szakmai munka megköveteli a szakorvos és a gyógytestnevelő tanár időszakos, ha kell folyamatos együttműködés ét, jelesen a rendszerességet az együttműködésben. A vizsgálatokból az derül ki, hogy a kapcsolatok rendszeressége mindössze 76,8%.

2. ábra
Gyógytestnevelésre utaltak szakorvosi felülvizsgálata iskolatípus szerint

Az előzőekből következik, hogy a hagyományos testnevelés hatékonysága, egyénre szabott eredményessége is függ a testnevelő tanár és az iskolaorvos együttműködésétől. E területen is jó emberi kapcsolatokról, sikeres együttműködésről tudunk. Elégedettek mégsem lehetünk, mert a statisztikai adatok azt mutatják, hogy csak az iskolák közel felében van olyan orvos, aki érdeklődő együttműködést mutat a tanulók fizikai teljesítményadatai iránt. További kutatást igényel az is, hogy az iskolaorvosok másik fele (50,7%-a) miért nincs munkakapcsolatban a testnevelő tanárral. Nincs iskolaorvos, vagy van, de egyikük sem kezdeményező? Ez idáig ezek a kérdések is megválaszolatlanok maradnak.

Részlet Gergely Gyula: Testnevelés a középiskolában – A 2003-as obszervációs felmérés tapasztalatai c. cikkéből