Gyermekek, kezdődő mozgásszervi elváltozásokkal

Egy harmincfős általános iskolai osztályban a tanulók közül mintegy húsz kezdődő mozgásszervi elváltozásokkal küszködik, a kevés mozgás miatt. Gyógytestnevelőhöz a rászoruló tanulóknak csak egy része jut el.

Tanulságos statisztika található az OGYEI webhelyén közzétett fájlban.

Alább néhány részlet ebből a statisztikából.

Összefoglaló jelentés a 2003/2004 tanévben végzett iskolaegészségügyi munkáról

A 8002/2004 (Eü. K. 4) ESzCsM. tájékoztatóban a 1554/03 nyilvántartási szám alatt szerepel a Jelentés az Iskolaegészségügyi munkáról c. adatgyűjtés és adatszolgáltatás rendje.

Az orvosok és védőnők jelentésadási kötelezettségének határideje az iskolaévet követő szeptember 10-e. Az összesített statisztikai adatokat a KSH a naptári év végén december 20-ig adja meg, így azok értékelésére csak a következő év elején kerülhet sor.

Az alábbiakban bemutatjuk a 2003/2004 tanévben végzett munkáról szóló jelentőlapok tábláinak értékelését. (Összehasonlítva az előző tanév adataival.)

Fontos kérdés, hogy a könnyített és a gyógytestnevelés miként valósul meg, milyen lehetőségük van a gyógyúszásra a középiskolásoknak. A könnyített testnevelés re vonatkozó kérdésre az iskolák közel 93%-a válaszolt. A válaszadó iskolák 82,6%-a tanórai integráció keretében, differenciált óraszervezéssel, egyénre szabott feladattal oldja meg a könnyítésre szoruló gyerekek testnevelését. Ebben semmi új nincs, mert hagyományosan így oldódott meg a tanórai könnyített testnevelés. Úgy tűnik, hogy az utóbbi évtizedben egyre nagyobb igény van a könnyített testnevelésre szoruló gyerekek külön csoportban való foglalkoztatására, amelyet az iskola órarend szerint, intézményen belüli integrációval old meg (17,4%). E vonatkozásban élen jár szakközép- és szakiskola 23,1%-kal és a szakközépiskola 20,7%-kal. A válaszadó gimnáziumok 89%-a a tanórai integrációt választja a könnyített testnevelés megoldásakor.

A közoktatásról szóló törvény, szakszolgálatokon belül heti három órát biztosít a gyógytestnevelésre . A számok azt mutatják, hogy középfokon is egyre több iskola van, amelyik intézményen belüli integrációval oldja meg a gyógytestnevelést: a válaszadó iskolák 45,6%-a. Ezt a megoldást leginkább a 4 évfolyamos gimnáziumok választják (31,3%). A szakiskolák (a válaszadó szakiskolák 66,7%-a), és azok az iskolák, ahol kevesebb gyerek szorul erre az iskolai szolgáltatásra, az iskolafenntartó önkormányzat felelősségével területileg oldják meg a tanulók gyógytestnevelését (54,4%). Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden rendben is van. A következő kérdésre adott válaszból az derül ki, hogy a gyógytestnevelésre utalt fiatalok közel 23%-ának nem megoldott a gyógytestnevelése. A felmérésből nem derül ki, mi az oka annak, hogy a tanulók ezt, az egészségük, testi deformitásuk romlását megakadályozó, az esetek egy részében helyreállító iskolai szolgáltatást nem veszik, vagy nem tudják igénybe venni. Ennek felderítésére a jelenleginél egy célirányosabb vizsgálatra lenne szükség. Mint ahogy arra is, mi az oka annak, hogy a gyógytestnevelésre utalt tanulók 40,4%-ának nem megoldott a gyógyúszás a. A gyógyúszásra utalt szakiskolai tanulók 61%-a nem vesz részt uszodai foglalkozáson. További vizsgálatra lenne szükség ahhoz, hogy ennek az okát meg lehessen állapítani. A fiatalok mindössze 59,6%-a tudja igénybe venni a gyógyúszást, mint iskolai szolgáltatást. Legkedvezőbb helyzetben a szakközépiskolások (76,7%) és a 4 osztályos gimnáziumok gyógytestnevelésre utalt tanulói vannak, akiknek a 63%-a részesülhet a speciális úszásgyakorlatok gyógyító, testi és szervi panaszokat csökkentő hatásából.

Gyógytestnevelés, gyógytorna, gyógypedagógia

– Fogalmak értelmezése röviden –

A közoktatási intézmények területéről érkezett jelzések miatt, a munkáltatói feladatok jogszabályoknak megfelelő, maradéktalan ellátása érdekében szükségesnek látszik a gyógytestnevelés, a gyógytorna és a gyógypedagógiai fogalmának, a fogalom által jelölt tevékenységi köröknek a meghatározása, illetve behatárolása. Mielőtt ezt megtennénk utalást kell tennünk a tárgyunk szempontjából két fontos jogszabályra.

A Közoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény 52. paragrafus heti három órában szabja meg a pedagógiai szakszolgálatok közé sorolt gyógytestnevelést. Ez annyit jelent, hogy az iskola feladata a gyógytestnevelésre szorulók ellátása, az iskolafenntartó önkormányzat (a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV törvény 8. bekezdése szerint) feladata a feladatellátásról való gondoskodás. A két törvényből egyértelműen következik, hogy az orvosi, szakorvosi vélemény alapján gyógytestnevelésre utalt gyereket a fenntartó döntése szerinti iskolában, a feltételeket biztosítva kell foglalkoztatni. Tehát nem mindegyik iskolában, hanem csak a kijelölt iskolában kell a gyógytestnevelés feltételeit megteremteni.

Örvendetes tény, hogy a kormány 100 lépés programján belül, létezik az egészégügyi „Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Program” is, a Közös kincsünk a gyermek elnevezéssel.

Ebben, a gyógytestneveléssel kapcsolatos két jelzés szerepel:

8. GYERMEKREHABILITÁCIÓ

A gyermekkorúaknak legalább a 6%-a, de legfeljebb a 10%-a igényel rövidebb-hosszabb ideig neurohabilitációs és rehabilitációs szolgáltatásokat, ami a 14 éven aluli korosztályban országos szinten 100-140 ezer gyermeket jelent évente. Nagyon sok gyermek rehabilitációja az óvodai, ill. iskolai testnevelés vagy gyógytestnevelés keretében megoldható lenne, ha az erre szolgáló feltételek jobbak lennének.

Napjainkban a megváltozott életmód következményeként mindannyiunk, de főként gyermekeink egészségét egyre több ártalom fenyegeti. Felmérések szerint az iskolás gyermekek nem alszanak annyit, amennyi az életkoruknak megfelelő lenne. A szabadidő eltöltésében nagyon kevés idő jut az aktív pihenésre. A táplálkozás terén az alul-, vagy túltápláltság együttesen okoznak pszichoszomatikus károsodást. A fiatalok a növekvő fizikai és szellemi követelményrendszerek elvárásainak próbálnak eleget tenni, miközben aránytalanság alakul ki a terhelés és terhelhetőség, az igénybevétel és a képességek aktuális szintje között. A mozgásszegény életmód és más nemkívánatos hatások következménye lehet a tanulók testi fejletlensége. Az ortopédiai-belgyógyászati betegségek a ma élő embereknek - ezen belül évről évre egyre több fiatalnak - keserítik meg az életét. A kezdeti „ez csak hanyagtartás“ több tanulónál a mozgásszegény életmód általánossá válásával - és egyéb okok miatt idővel - sajnos legtöbbször már az iskolai tanulmányaik idején vagy befejezésekor súlyossá válhatnak.

Tisztelt Olvasó, Kedves Kollégák!

Hosszú évek óta foglalkozom óvodás korú gyermekek tartásjavításával, izomerősítésével, gyógytestnevelésével. A sors eddig nem kényeztetett el azzal, hogy nagy, jól felszerelt tornatermekben taníthattam, ahol a rengeteg érdekes eszköz és tágas tér korlátlan lehetőséget kínált. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Csoportszobákban, tornaszobákban tanítottam, amit szépen lassan a kollektíva és a szülők segítségével, no és leleményességgel tettünk egyre hangulatosabbá, felszereltebbé a gyerekek nagy örömére. A nehéz helyzetek, itt is, mint az élet más területein is, az embert próbára teszik, gondolkodásra késztetik. Így volt ez velem is. Más szemmel kezdtem nézni a bútorokat, a különféle használati tárgyakat, a mások számára értéktelennek tartott holmikat (például azt a kemény, papírból készült hengert, amire a szövetet feltekercselik). Hogyan tudom felhasználni ezeket a mozgásfejlesztéshez, céljaim eléréséhez, óráim színesítéséhez. Tekintettel kellett lennem azokra a bútorokra, amelyeket nem lehetett kivinni a csoportszobából, hogy ne jelentsenek baleseti forrást. Az eszközök vásárlásánál különös figyelmet szenteltem a tartósságán kívül arra, hogy az eszközt minél sokrétűbben, több területen tudjam felhasználni. Akik ismernek, tudják, hogy mennyire szeretem a labdákat, legyen az bármilyen színű, anyagú, nagyságú. Lassan 10 éve dolgozom a hatalmas felfújható gimnasztikai labdákkal gyerekek és felnőttek körében. Ez az eszköz a sokszínűségével, sokrétű felhasználásával ragadott meg. Most egy kisebb testvérét szeretném bemutatni, „aki” szintén magán viseli azt a sok jó tulajdonságot, amit a „bátyja” vagy a „nővére”. Lássuk tehát:

Minden pedagógus számára öröm, ha tanítványait valami újdonsággal meglepheti, foglalkozásait ezáltal örömtelibbé, változatosabbá, hatékonyabbá teheti.

Egy kedves kolléganőmnél voltunk óvodalátogatáson. Búcsúzáskor titokzatosan még a fülembe súgta: „Gyere, mutatok valamit. Tetszeni fog.” Ekkor hallottam először Magyar Gábor testnevelő kolléga által kifejlesztett komplex mozgás- és személyiségfejlesztő módszerről.

Igaz ugyan, hogy Ildikó csak igen röviden, de nagyon lelkesen mesélt erről a módszerről és a hozzátartozó eszközről. Szavai felkeltették az érdeklődésemet, s miután egy rögtönzött bemutatóval tovább csigázta kíváncsiságomat, arra gondoltam, hű de jó lenne nekünk is ilyenen az óvodába.. Első ránézésre látszott rajta, hogy olyan ember alkotta, aki ki is próbálta a gyermekek között, aki ügyelt arra, hogy tartós, biztonságos, könnyen kezelhető eszközt készítsen. Nem került sok fáradtságba, néhány telefon, idő-pontegyeztetés és Gábor jött, látott és győzött... Minket legalábbis meggyőzött, azon a májusi szombaton, amikor a kicsi, de barátságos tornateremben összegyűltünk nálunk az óvodában. Szerettük volna más kollégáknak is bemutatni. Legnagyobb örömünkre el is jöttek, nem sajnálva rá a pihenőnapjukat.